Megnyerted, megkaptad, megörökölted? Kineveztek, kiválasztottak, kiszúrtak maguknak? Mindegy hogyan alakult. Ha úgy döntöttél, hogy vállalod a vezetői szerepet, akkor nincs mese, csinálni kell. Te leszel a felelős másokért, ám ezzel együtt – ami bizony más lesz, mint eddig – saját vezetői önmagadért is!

Zavaros? Nyugalom! Van néhány egyszerű elmélet, melyekkel könnyen megvilágítható a vezetői lét néhány letagadhatatlan sajátossága. Az egyik ilyen, a mai bejegyzésben tárgyalt Hollywood-paradoxon.

Sok csalódás és buktató megelőzhető egy új vezetői kaland megkezdése előtt, ha a felkészülésed során néhány személyes aspektust is átgondolsz. Különben erős az esélye, hogy előbb-utóbb te is a másokat hibáztató, elégedetlen, kiábrándult, önmagát kereső tábort fogod erősíteni.

Hogyan néz ki a legtöbb terv fejben? Ha megvan az új kinevezés, akkor ki kell várni az első napot, leülni a főnökkel és a csapattal, minél előbb betanulni, megérteni a munkát és a teendőket. Arra törekedni, hogy minél gyorsabban megértsünk mindent, és akkor nagy baj már nem lehet.

Sajnos sok esetben nem alakulnak ilyen simán a dolgok, és hamar kiderül, hogy vezetőként a kezdet nem csupán egy gyors és jól tervezhető betanulást jelent.

A valóság általában az, hogy akár frissen kinevezett, akár már “meglévő” vezető vagy, nem valószínű, hogy fel vagy készülve a következő pozícióddal járó összes kihívásra!

Az egyik első ilyen próbatétel, amihez jó mielőbb hozzászokni, hogy az embereid számára minden egyes napon a csapat vezetője leszel. Mostantól mindenki a csapat első embereként érzékel majd téged, még akkor is ha a kollégákkal pozitív, már-már baráti a kapcsolatod.

Igazodási pont lesz minden amit teszel vagy nem teszel és az is ahogyan teszed, vagy nem teszed, mert az emberek a vezetőikhez pozitív vagy negatív módon, de mindenképp viszonyulnak valahogy. Az a vezető pedig, aki ezzel nincs tisztában – vagy ami még rosszabb – nem veszi ezt figyelembe, az nem készült fel rendesen egy vezetői feladatra.

Az egyszerűség kedvéért hívjuk most szerepnek azt, ahogy vezetőként az embereid, a csapatod és a szervezet számára létezel. A vezetői szerep – akár tetszik, akár nem – „létező, reális valóság”, és az emberi csoportoknak – bármilyen céllal is léteznek, bárhol is vannak időben és térben – szükségük van arra, hogy valaki azt betöltse.

Ha vállaltad, akkor nincs mese! A te csapatod életében ezt a szerepet neked kell betöltened, és nem mindegy, mennyire vagy kész arra, hogy ebbe belevágj.

A Hollywood-paradoxon

Ez a rövid elmélet a következő dilemmából indul ki. Egy színész dolga az, hogy alakításain keresztül különböző szerepeket formáljon meg, történeteket adjon elő, üzeneteket közvetítsen.

Kezdetben esetleg csak statiszta szerepben, majd szigorúan a megírt forgatókönyvek és instrukciók szerint formálja meg a kívánt figurát. Azonban ahogy telik az idő, ahhoz hogy egy igazán sikeres, és egyben kiegyensúlyozott színésszé váljon már valami több is kell.

Lépésről lépésre de haladnia kell afelé, hogy hiteles és egyben egyéni arcot tudjon megmutatni az adott szerepről és saját magáról. Az igazi művészek a szerepeiket úgy képesek eljátszani, hogy azokon keresztül saját egyéniségüket, saját hitvallásukat, saját értékrendjüket is képesek közvetíteni.

Az életműdíjakat végül csak az igazi profik nyerik el. Ők pedig tudják, hogy a szerepekre nemcsak magolással kell készülni, hanem saját személyiségükkel is „összhangba kell hozniuk” a feladatot, amit elvállaltak

Világos tehát, hogy Hollywood kemény világában a sikerhez a kapott szerepekben való jó alakítás vezet. Ahhoz azonban, hogy legendává váljunk, elengedhetetlen szükség van arra is, hogy „ne csak eljátsszuk” amit ránk osztanak, hanem a filmben saját magunk is megjelenjünk.

Nem lehet minden szerepben mindig csillogni, és nem lehet minden előadás tökéletes. De ha folyamatosan csak rutinból játszunk, netán lázongunk az ellen amit elvárnak a rendezők, akkor még ha működik is valahogy a dolog, boldogok biztosan nem leszünk.

Ha van kedvünk eljátszani ezzel a gondolattal, akkor bármilyen munkahelyünket, sőt akár privát életünket is szemlélhetjük különböző szerepeink szerint. Miközben más-más színpadon játszunk, olyan alakítást érdemes produkálnunk, ami nem szakad el hosszan és teljesen attól akik vagyunk.

Az egyáltalán nem biztos, hogy a közönség mindig vevő az alakításunkra, de aki képes megtalálni szerepei között az egyensúlyt, és ezekben egyre inkább önmagát adni, annak lépésről-lépésre kialakul saját, stabil azonossága.

Egy szilárd és előremutató identitással rendelkező vezető működéséből mindennap érthető az, ahogy a világot látja, a logika, ahogy saját értékei alapján döntéseket hoz, ahogy kommunikál és ahogy problémákat old meg. Ha ilyen vezetők szeretnénk lenni, akkor használjuk ki az időnket már ma arra, hogy a jó feladatok találjanak meg bennünket a jövőben!

A komment a blog lelke. Ha van véleményed a témáról, megmozgat benned valamit, egyet értesz vagy akár teljesen mást gondolsz, kérlek szólj hozzá a cikkhez! Az én tapasztalatom csak egy dolog, a te meglátásod viszont további érték nekem és más olvasóknak. Ha tudsz valakiről, akit érdekelhet a bejegyzés, kérlek ne habozz megosztani vele!

Kérdéseidhez a saját válaszaid, céljaidhoz a saját megoldásaid megtalálásában személyes coaching folyamat keretében tudok segítséget adni. Jelentkezz bármilyen elérhetőségen és megbeszéljük, hogyan működik!

Nagyon köszönöm a figyelmet!