Oldal kiválasztása

coach és blogszerző

Kovács Gábor

Gyerekkoromban nem a gólokat termelő sztárjátékosokért voltam igazán oda. Inkább azokért a focistákért rajongtam, akik a csapat lelke voltak, és alázattal, néha szinte észrevétlenül irányították a többieket, láttak a pályán, gólpasszokat osztogattak, remekül helyezkedtek, segítették a társaikat. Persze voltak akik emellett remek gólokat is lőttek.

Közgazdászként végeztem és úgy alakult, hogy pályafutásom viszonylag korai pontján kaptam első kinevezésemet egy három fős csapat vezetésére. A feladatot nagyon megsínylettem, elsősorban emberileg. Sodródtam, kapálóztam, a saját káromon tanultam.

Mára 15 éves vezetői tapasztalatot szereztem. Irányítottam kis és nagy csapatot, építettem szervezeteket, voltam hatékonyságot növelő, átalakító, válságkezelő szerepben. Láttam gyártó, szolgáltató, tanácsadó ágazatban működő vállalatot. Piaci versenyhelyzetben, és szolgáltató központként (shared service) működő szervezetet épülőben, az érettség szakaszában és hanyatlás közben is.

Dolgoztam tapasztalt és fiatal, pályakezdő kollégákkal, frissen kinevezett vezetőkkel és rutinos „öregekkel” is. Eközben megéltem hullámokat, vezetőként hol boldog voltam, hol kétségbe esett. Az üzleti célok miatti eredménykényszer sok kérdést szült, ám mellettük felmerült bennem néhány olyan pont is, amikről akkoriban azt hittem, hogy csak engem foglalkoztatnak.

Ezek a kérdések a szervezetépítésnek és a vezetői létnek az emberi oldalával kapcsolatosak. Mitől működnek az emberek, csoportok, közösségek hatékonyan együtt? Mitől érzik még jól is magukat közben? Mi lehet ebben egy vezető személyiség szerepe, mi kell ahhoz, hogy ez kialakuljon?

Sztárjátékosra vagy irányítóra van-e inkább szükség? Melyikük fogja jobban érteni és érezni miből is lesz a csapat, hogyan kezd el győzni, és mi kell ahhoz, hogy kitartó munkával bajnokságot nyerjen? Milyen emberi, szakmai, folyamatbeli tényezők hatnak egymásra, milyen irányból és hogyan? És miért nem dől ez össze, mitől lehet ez sikeres? És  ha már sokszor győztek, akkor meddig maradhatnak együtt a győztesek, a Titánok?

Ez a világ sokszor nem egyszerű, de ma már azt vallom, hogy a dolgok nem is annyira bonyolultak, mint ahogy sokan gondolják. Ha a gondolataink tiszták, akkor a rendszerszemléletű megközelítés és a tapasztalati tanulás előbb-utóbb elhozhat egy egyszerűbb látásmódot. Vezetőként leginkább az egészséges önbizalom, a tudatosság és a felelősségvállalás képessége emelhet valakit az átlag fölé. Mindezt pedig a személyiségünkben meglévő emberségünk, emberiességünk alapozhatja meg.

A technikai, szakmai tudáson kívül ezek az ismeretek is befektetést igényelnek. De ennek átadására kevés cégnél van valódi tudás, elköteleződés, idő, energia vagy pénz. Pedig kezdő, fiatal vagy akár tapasztalt vezetők elakadásában is sokat segít, ha valaki egyszerűen és érthetően, valódi segítő szándékkal oszt meg ismereteket.

Jelenleg is multinacionális vállalati környezetben dolgozom regionális vezetői pozícióban. Emellett időközben végzett coach és tréner lettem, a megszerzett tudás pedig segített, hogy rendszerbe kerüljenek számomra a szakmámmal és önmagammal kapcsolatban az elmúlt években szerzett tapasztalataim. Arra törekszem, hogy mindez egy olyan egységet alkosson, ami eligazít az élet furcsaságaiban, és aminek megosztásával másoknak is segíthetek.

Bár nem mindig voltam én a gólkirály, mégis többszörös, boldog és elégedett bajnoknak érzem magam. A legbüszkébb pedig az időközben kiosztott gólpasszokra és a sok közös csapatfotóra vagyok!